Emlékszel még az első randira? Úgy izgultál előtte, mint egy tini... legalább öt ruhát próbáltál fel, és lábbelit a sminkről már nem is beszélve! Mennyi idő kellett a készülődéshez? Egy óra? Kettő? Még annál is több? Miközben próbáltad magadból „ testileg” a legjobbat kihozni, már a lelked is rákészült... gyorsabban vert a szíved, és gondolatban már ott jártál, hogy kéz a kézben andalogtok egy romantikus helyen. És milyen jó volt összebújva, elveszni kicsit a másik szemében, szeretgettétek egymást, a vonzódás olyan erős volt, mint egy eltéphetetlen vastag kötél és a „boldogsághormonszint” az egekbe szökött! Mennyit nevetettek, beszéltetek egymásnak, egymásról, apró titkokat árultatok el magatokról, sokszor dicsértétek egymást és az is előfordult, hogy meg akartátok állítani az időt – annyira szép és jó, kerek volt a világ. Aztán megtörtént az esküvő, nagy felhajtással, ahol a legszebb kijelentés mindkét fél részéről az volt: holtomig – holtodiglan.

A barátnőidnek azt mondtad: egytől tízig terjedő skálán, ő EZRES! Ő a nagy „Ő”. minden randin egy szál vörös rózsa, a tenyerén hordott, szeretgetett, a kedvedben járt, becézett és tudtad, hogy nagyon szeret, olyannyira, hogy ez kitart életed végéig.

És mi van most? Jó, eltelt pár év: született két gyerek, felszedtél pár kg-ot, megviselt az anyaság, már nem az számít, hogy csinos legyél a ruhában, sokkal inkább a kényelem, és épp elég az egész napos háztartás, plusz gyerekek, olykor fáj a hátad, örülsz, ha este ágyba kerülsz, és egyre ritkábban bújtok össze, sőt, összebújás már nincs is, csak vasárnap, ebéd után mikor a gyerekek alszanak, na akkor van a kötelező szex... és a hét kipipálva!

Tényleg erről álmodtál, így gondoltad, mikor menyasszonyi ruhában boldogan lépegettél az anyakönyvvezető elé? De hol romlott el? Miért van az, hogy alig beszélgettek? Haza jön a ház ura és azt kérdezi: mit lehet enni? És mi történt egész nap veletek? De ezt már úgy kérdezi, hogy nincs benne lelkesedés, csak a megszokás. És te válaszolsz közönyösen... de nem kérdezed meg tőle, hogy vele mi történt egész nap? Csak bosszant, hogy „Nem érzi, hogy nem vagyok mellette boldog”? És akkor mitévő legyél? Hagyd ott és kezdj egy új kapcsolatba? Legyen szeretőd? Á, ez szinte lehetetlen, és kivel beszéld meg? A barátnőiddel, az anyáddal? A megoldás sokkal egyszerűbb, mint gondolnád...