Lehet, hogy egy szép napon arra ébredsz: „idegen” gyereket ( új kedvesedé ) viszel az óvodába, iskolába, miközben a te gyerekeddel is ugyanezt csinálja egy „idegen”! Pedig lehetne ennél sokkal jobb a helyzet, ha a saját családoddal élsz, összebújva alszol a feleségeddel ( nem számít, hogy pár kilót felszedett, és maradt egy kis narancsbőr a combjain) hiszen közben neked is lett egy kis „sörpocid” és milyen jó látni ahogy cseperednek a lurkók ( szerelem gyümölcsök ) hiszen azt ígértétek egymásnak, hogy „ jóban-rosszban”... na igen, akkor még csak a „jó” volt, és mint tudjuk: ez a kapcsolat szebbik fele!

Emlékszel amikor udvaroltál neki? Ugye egy módosult tudatállapothoz hasonlítható az érzés: vele ébredtél, vele aludtál és napközben is alig vártad, hogy újra láthasd, átölelhesd, érezd az érintését, az illatát, gyorsabban vert a szíved, ha felhívott, és azt érezted: nincs nála jobb, csak Ő kell neked, a megszületendő gyermekeid anyját láttad kedvesedben. Aztán megtörtént az esküvő, nagy felhajtással, ahol a legszebb kijelentés mindkét fél részéről az volt: holtomig – holtodiglan.

És mi van most? Este mikor ez egész napos robot után haza esel, nem az fogad, amire vágysz. Nem találod a megértést, a kedvességet, a meghittséget, hol vannak már az összebújások, az intimitás, a „ csak a mi ünnepünk” alkalmak és ha őszintén válaszolni kell arra a kérdésre, hogy „ megbántad-e ?” és így akarod-e leélni az életedet, akkor válaszolni kell - önmagadnak! Mert saját magadat nem csaphatod be! És vajon az-e a jó megoldás, ha hátat fordítasz a családodnak: külső kapcsolatot keresel, vagy újra szerelmes akarsz lenni, de már másba? Azt hiszed akkor a „szerelem nem ismétli önmagát”, és pár év után nem kezdődik minden előröl az újabb partnerrel? Pedig sajnos igen... Felelősök vagyunk magunkért, a társunkért, mind a két félnek maximális erővel kell működtetni a kapcsolatot, különben könnyen gallyra mehet, és nem biztos, hogy a következő jobb lesz.