Nincs a zsebemben a „Bölcsek Köve” és nem vagyok könnyű helyzetben, ha jó házasságról, és jó kapcsolatról kell írnom. Merthogy különbözőek vagyunk, különböző családból érkeztünk, más volt a neveltetésünk, a szülői minta, felnőttként is mások lettek az igényeink, de egy biztos: csak akkor mondhatjuk, hogy jó egy házasság, vagy együtt élés, ha abban mindkét fél szeretve érzi magát, szeretet ad és kap, feltétel nélkül megbízik a másikban, őszinték egymáshoz, képesek együtt megküzdeni a gondokkal, és még sorolhatnám... Az köztudott, hogy milyen gyakran válnak el a párok és szakítanak meg élettársi kapcsolatot, pedig bőven nyílik lehetőség a „megmentésre” a változtatásra. Bár egy fogyasztó társadalomban élünk, ahol nagyjából két évig használhatnak a fiatalok egy okos telefont, ( vagy elromlik, vagy közben már piacra dobnak egy új konstrukciót) de a szerelemmel, a kapcsolattal mégsem lehet úgy bánni, mint egy tárggyal! És talán nem tanultuk senkitől se, hogy mi jön a nagy szerelem után... egy négy gyerekes családanyát tudok idézni, aki azt mondta: „a jóban-rosszban azt is jelenti, ha éppen konfliktusban vagyok a férjemmel, akkor hajlamos vagyok arra, hogy csak a hibáit lássam, miközben jól tudom, mennyi jó tulajdonsága van, amiért bele szerettem...és így látva, már sokkal könnyebb a közös életünk...”